Reggelit követően az ügyeletesek elkészítették Éva néni irányítása mellett az ebédszendvicseket mindenkinek. Kellett az energia, mert ezen a délelőttön azt vállaltuk, hogy segítünk annak a református közösségnek, amely fogadott bennünet. A feladatunk az alvinci Árpád-kori templom környezetének rendbetétele volt. Cérnakesztyűkkel és néhány kerti eszközzel, valamint talicskával felszerelkezve indultunk el a szállásunk szomszédságában lévő műemlékhez. Jó időben, jókedvűen folyt a munka. Örömmel töltött el mindenkit, hogy segíthetett, hogy saját kezemunkája nyomán szépült meg a templomkert.
A munkát követően elfogyasztottuk az ebédre készített szendvicseket, majd beszélgettünk a szórvány létről. Ezen a településen is megtapasztaltuk, hogy bár a szállásadónk segítői magyar ajkúak, a településen viszont már nem hallani magyar szót. Sem a boltban, sem az utcán, sem a mellettünk lévő óvodában. Beszélgettünk arról, miért fontos, hogy ide eljöjjünk. Miért fontos a legfontosabb a szórványban élő magyarság támogatása. A segítő nénik is elmondták, hogy gyermekeik már vegyes házasságot kötöttek (a házaspár egyik tagja magyar, másik tagja román), az unokák már csak tőlük hallanak magyar szót, itt a faluban nem tudnak magyar óvodába és iskolába járni. Vallásukban sem követik a magyar hagyományokat, tehát kezdik elveszíteni magyarságukat, magyar gyökereiket.
Ezt követően buszra szálltunk, és Magyarigenbe mentünk, ahol a település történetével ismerkedtünk. Itt hallottunk arról is, mikor és minek köszönhetően csökkent le hirtelen a magyar lakosság aránya, s vált kisebbséggé a területen. Megnéztük a hatalmas templomot, majd a templomkertben tisztelegtünk Bod Péter szellemi nagysága és emléke előtt. Innen Gyulafehérvárra vezetett az utunk. Közben újabb idegenvezőink kalauzoltak bennünket, s mutatták be a környék jelentős Árpád-kori műemlék templomait.
A gyulafehérvári vár alsó részén álltunk meg, az alsó Károly-kapunál. Itt újra csapatok alakultak, akik egy vártérképpel, egy részletes útvonalbemutató szöveggel és egy feladatlappal indultak útnak a vár felfedezésére. Igazi kaland volt, sok-sok érdekességgel és hangulatos részletekkel. A feladat elvégzésére adott 1 óra elteltével a az alagútszerű Püspökök-kapuja vár felé eső belső része előtt volt a találkozó. Nem véletlenül. Innen teljes pompájában elénk tárul Gyulafehérvár két legfontosabb műemléke, a Szent Mihály székesegyház és az érseki (püspöki) palota.
Vacsorára érkeztünk a szállásunkra, ahol vetélkedővel zártuk a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése