Nagy izgalommal készülődtünk reggel, mert annyi minden várt ránk ezen a napon:
- megismerkedünk itteni magyar diákokkal, közös program keretében mutatjuk be egymásnak iskoláinkat
- névadónk, Kőrösi Csoma Sándor alma materében emlékezhetünk életére és munkásságára, a Nagyenyeden töltött éveire
- kiváncsian várjuk a legszebb erdélyi település, Torockó felfedezését
- tanáraink egy meglepetés programot is ígértek
- izgatottan várjuk, hogy milyen lehet egy román kolostor belülről
A napot Nagyenyeden kezdtük. A vártemplom kapcsán beszéltünk az erdélyi szászok jellemző építkezési szokásairól: az erődített templomokról, ami a sok keletről történő betörések hatására alakult ki. A veszélybe került falu lakossága ilyenkor a templomba menekült, amelyet védhetővé tettek, erős fallal vettek körül.
Ismét szóba kerültek a templomfal oldalán lévő emlékmű kapcsán az 1848-49-es nemzetiségi villongások, amelyek különösen ezen a vidéken szörnyű vérengzésekbe torkolltak. Az áldozatokra emlékeztünk, és megkoszorúztuk az emlékhelyet.
Ezután mentünk a híres középiskolába, a Bethlen Gábor Kollégiumba, melynek falai között tanult és tanított szolgadiákként iskolánk névadója, Kőrösi Csoma Sándor. Itt érlelődött meg benne a gondolat, hogy felkutatja a magyarok őseit Keleten. Az iskola igazgatónője és diákjai már vártak bennünket. Érdekes program bontakozott ki: előbb az ő diákjaik tartottak idegenvezetést, majd a mi idegenvezőink is meséltek sok minden érdekességet a kollégiumról, alapítójáról Bethlen Gábor fejedelemről, a híres tanárokról és diákokról. A "diákpárbajt" követően lazább keretek között folyt az ismerkedés. Előkerültek kézzel készített ajándékaink, és egy kis édesség is - amellyel kínáltuk vendéglátóinkat. Megtudtuk, hogy 10-es skálán osztályozzák az ottani diákokat. Találkoztunk olyan diákkal, aki azon a héten "kantin" ügyeletes volt, vagyis az iskolai menzán teljesített szolgálatot. Olyankor a tanórákon nem vesznek részt, hanem az közérdekű munkát látnak el. Az is kiderült, hogy a diákoknak tanév végén komoly vizsgákat kell tenniük, s vannak mközöttük pedagógia szakosok, akik felsőbb évesként tanítási gyakorlatokon vannak iskolákban. Megtudtuk, hogy nem csak a környező falvakból, hanem Erdély magyar lakta területeiről mindenünnen érkeznek ide. A legérdekesebb a diákönkormányzat működése volt - ami sokkal önállóbb és sokkal komolyabb közéleti részvételt jelent, mint nálunk.
Ezt követően közösen bejártuk a kollégiumot és a hatalmas udvart is, ahol egy rövid focimeccsel zártuk a közös programot.
Szeretettel búcsúztunk el, átadtuk az iskolának hozott könyveket és tanszer ajándékainkat (térképek, város leporellók, tankártyák), egy gyors ismerősnek jelölés még a facebookon, s mentünk is tovább. A Kőközi-szoroson keresztül közelítettünk Torockó felé, de előtte még megálltunk Torockószentgyörgyön. Itt derült ki a nap bónusz programja, a túra torockószentgyörgyi várhoz. A laza sétát egy nagyon erős, meredek emelkedő zárta, de megérte a csodás panorámáért. Elénk tárult a Torockói hegység, és a Székely-kő. A tiszta, napsütéses idő tovább fokozta a csodás élményt. Elfáradva, de a látvánnyal teli szívvel indultunk ismét tovább.
Torockón a Duna-ház mellett kezdtük az ismerkedést a településsel. A jól ismert csapatalakítás, majd a térkép, az útikalauz és a kérdőív birtokában, 5 perces késleltetéssel indultunk útnak Torockó legkisebb, legkeskenyebb utcácskáján, hogy felfedezzük a legrégibb műemlék házakat (melyeket számozással jelölnek), és több kisebb vajort is megnézzünk.
A bő félórás séta után együtt tártünk be a torockói Néprajzi Múzeumba.
Kora délután indultunk tovább, hogy a nap utolsó kuriózumát is időben meg tudjuk látogatni. Menet közben többször szóltak idegenvezőink a buszon. Tőlük tudtuk meg, hogy a remetei kolostor területén van egy gyógyforrás, ami miatt sokan zarándokolnak ide. Mi is ittunk a vizéből, hogy egészségesek és szépek maradjunk.
Ez a kolostor azért is különleges, mert a románság egyik legkorábbi megjelenését jelzi a területen. Amire mi leginkább kiváncsiak voltunk, az az ótemplom, ami vélhetően már 1377-ben állt, legalábbis az egyik falfestményén szerepel ez az évszám. Nagyon érdekes volt a piciny, szűk szakrális hely, a falakon lévő freskók, melyekről megtudtuk, hogy a restaurátoroknak 9 rétegben sikerült festményeket feltárniuk. Mivel a templomhoz tartozó kolostor lakói részt vettek a Horea és Closca felkelésben - ismét szóba kerültek az erdélyi etnikai villongások, s ebben a románság szerepe. Ma iskola is működik a kolostor területén - móc kisgyerekek nevelése folyik az iskolában.
A hazafelé vezető úton még gyönyörködtünk a patak mellett vezető szép tájban, de gondoltatinkban már az utolsó sete izgalmai voltak. A búcsúzás, az utolsó közös játékok, az eddig tanultak átismétlése és a csapatok közötti felfedező bejárások eredményhirdetése. Késő volt, mire ágyba kerültünk.
A vetélkedő plickers feladatai, résztvevői és megoldásai:
