KEDVCSINÁLÓ ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ HATODIKOSOKNAK

A tanév utolsó tanítási napján még sikerült élménybeszámolót tartanunk a hatodikosoknak. Néhány vállalkozó kedvű utazó diákkal mentünk be a két hatodik osztályunkba, hogy személyesen meséljük el, miért érdemes részt venni Határtalanul utazáson. Minden diák egy-egy számára kiemelkedő pillanatot, programot, találkozást vagy helyszínt említett meg és mondta el, hogy őt iért éppen ez ragadta meg. Ügyesen és lelkesen csináltak kedvet a következő generációnak, hogy minél többen vágyjanak arra, hogy megismerjék a határon túli magyarlakta területeket, az ott élő embereket, és földrajzi, néprajzi, valamint kultúrtörténeti kincseit. Készültünk egy rövid bemutatóval is, amivel felkeltettük a gyerekek érdeklődését és egy pici játékra sarkalltuk őket:

NÉHÁNY FOTÓ AZ ÉLMÉNYBESZÁMOLÓRÓL

TÉMANAP

Témanapunk kitolódott a tanév utolsó időszakára. Június 10-én, a jól megszokott formában gyűltünk össze és egy tartalmas, izgalmas, vetélkedésekkel teli ismeretterjesztő napot szerveztünk. A kisebbségben élő magyarság, a határon túli területek megismertetését sokoldalúan valósítottuk meg. A jellegzetessége, hogy az osztályok állomásról állomásra haladnak, minden helyszínen más-más feladatokkal, játékokkal találkoznak, melyeket hol egyénileg, hol csoportosan kell megoldaniuk.

Az egyes állomásokon a felügyelő pedagógus mellett az utazó diákok is segítenek, akik a feladatok összeállításában és kitalálásában is közreműködtek.

1. A PLICKERS alkalmazás segítségével a történelmi és földrajzi ismereteket erősítettük. Ennek az alkalmazásnak az az előnye, hogy digitális eszközök nélkül, mégis digitálisan vehet részt egyénileg minden diák a feladatok megoldásában, és azonnali visszajelzést kapnak ők is és a játékot vezető pedagógus is. A kivetített kérdésekre ugyanis kinyomtatott QR kódok helyes irányba fordításával válaszolnak a gyerekek - kiválasztva, hogy az a), a b), a c) vagy a d) válasz a helyes véleményük szerint. A játékvezető a telefonjára vagy tabletjére telepített alkalmazás segítségével a feltartott QR kódok beolvasásával (egy gyors pásztázás a teremben, osztályban) azonnal látja az eredményeket, melyet a rendszer elment, és később is elérhetők az eredmények. A gyerekek nagyon élvezik ezt a módját a vetélkedésnek, izgatottan figyelik a képernyőn, hogy mindenki QR kódja beolvasásra került-e, hány %-ban születtek helyes válaszok. A legjobb ebben, hogy azonnal meg is lehet magyarázni, miért az adott válasz volt a helyes. Ráadásul a figyelemkoncentrációt is fejleszti, hiszen a QR kódos papír megfelelő irányba állítása nagy odafigyelést igényel.

PLICKERS KÉRDÉSEK

1. Az összefoglaló filmek vetítése, majd ahhoz kapcsolódó feladatlap kitöltése egy másik állomás feladata. Idén Torockóról néztek meg egy 10 perces összegzést, majd ehhez kaptak érdekes feladatokat az osztályok csapatmunkában.
2. Szintén nagy kedvenc a KAHOOT kvíz. Ebben a játékban egy kicsit szabadjára engedjük a fantáziánkat, mert olyan témákat is feldolgozunk, mint az erdélyi konyha, vagy erdélyi-székely szavak magyarázata, néphagyományok és népviseletek. A leghangosabb, legizgalmasabb helyszín ez, hiszen itt is azonnal látszanak az eredmények, ráadásul a válaszadás gyorsasága is számít, az utolsó percig változhatnak az eredmények, a helyezések. 

KAHOOT FELADATOK

1. A TÁRSASJÁTÉK állomás célja, hogy összegezze az ismereteket és térben is elhelyezze azokat - legalábbis Erdélyre vonatkoztatva. Itt fontos a csapatmunka, hiszen 4 fős csapatok játszanak egy-egy táblánál. A pozitív és negatív mezők teszik kalandossá a játékot, melyek szintén a témához kapcsolódnak, és vagy megállásra késztetik az utazót vagy előre röpítik néhány mezővel.

 

1. Szintén nagy sikere van a SZÓKIRAKÓ játéknak, mégpedig azért, mert betűtésztából kell földrajzi neveket kiraknia a csapatoknak. Az aprólékos feladatot most is sok-sok nevetéssel, felszabadultan oldották meg a gyerekek. Ehhez az állomáshoz még egy TOTÓ is tartozott, melyekre egyéni megoldásokat vártunk.

A TÉMANAP FOTÓI ITT TEKINTHETŐK MEG!

ÖTÖDIK NAP: Hazautazás, Torda, Kolozsvár és Körösfő

Lassan végetér erdélyi 5 napos kalandozásunk. Az eddig megélt dolgokat igyekszünk összegezni az utolsó napon azzal, hogy ellátogatunk Erdély fővárosába, Kolozsvárra. Ott is a Házsongárdra helyeztük a hangsúlyt, hogy kézzelfogható, nyomon követhető legyen az együvé tartozásunk, a kulturális örökségünk és a szomorú etnikai változás. 

Első megállónk az Ótordai Református templom volt, ahova a több éves felújítást követően végre sikerült ismét bejutnunk. Sok minden szóba került a vallási türelmen kívül is: a szomszédos fejedelmek háza, másnéven a sókamaraház, ahol a 127 Tordán tartott országgyűlésre érkező magas rangó vendégek elszállásolása is történt a hivatali ügyek intézése mellett. Sok ponton tudtunk kapcsolódni az eddig látottakhoz, hallottakhoz. A keleti kereskedelmi útvonalat a szászok kapcsán emlegettük, Torda pedig a sóbányászata és kedvező földrajzi fekvése révén vált az észak-déli, és a kelet-nyugati útvonalak csomópontjává is. 

A templomban hallott rövid ismertetőt a buszon diák idegenvezetőink egészítették ki.

Kolozsváron a Házsongárd előtt állt meg az autóbuszunk. Mielőtt bementünk a temetőbe, megnéztük a házat, mely Petőfi Sándor itteni tartózkodását és szállását emléktáblával jelzi. A Házsongárdban ismét az idegenvezetőké volt a szó, majd a korábban megismert és előre kiadott útvonalon jártuk be a temető egy részét. Csak néhány név: Koós Károly, Dsida Jenő, Bethlen kripta, gróf Mikó Imre, Berde Mózes, Bölöni-Farkas Sándor, Kriza János, Apáczai-Csre János, Misztótfalusi Kis Miklós. Az árnyas fák alatt emlékeztünk, nézelődtünk, kutattuk a magyar sírfeliratokat, koszorút helyeztünk el Apáczai-Csere János síremlékénél.

Ezután következett Kolozsvár belvárosa: A Babes-Bolyai Egyetem főépülete, majd Mátyás szülőháza, a Sznet Mihály templom, a Mátyás szobor, a Bolyai-szülőház, a Bethlen bástya végül a Farkas utcai református templom és előtte a Sárkányölő Szent György szobor. A sietősre vett városnézésben elfáradva ültünk ismét buszra és indultunk Kalotaszeg központjába, Körösfőre. itt sajnos nem tudtunk bejutni a templomba, de kívülről megcsodáltuk, idegenvezetőinktől pedig minden érdekességet megtudtunk Kalotaszeg magyar népéről.

A NAP KÉPEI ITT TEKINTHETŐK MEG!

NEGYEDIK NAP: Torockó, az erdélyi székelység nyugati végvára. Remetei kolostor: a románság Erdélyben. Etnikai villongások és következményeik.

Nagy izgalommal készülődtünk reggel, mert annyi minden várt ránk ezen a napon:

• megismerkedünk itteni magyar diákokkal, közös program keretében mutatjuk be egymásnak iskoláinkat
• névadónk, Kőrösi Csoma Sándor alma materében emlékezhetünk életére és munkásságára, a Nagyenyeden töltött éveire
• kiváncsian várjuk a legszebb erdélyi település, Torockó felfedezését
• tanáraink egy meglepetés programot is ígértek
• izgatottan várjuk, hogy milyen lehet egy román kolostor belülről

A napot Nagyenyeden kezdtük. A vártemplom kapcsán beszéltünk az erdélyi szászok jellemző építkezési szokásairól: az erődített templomokról, ami a sok keletről történő betörések hatására alakult ki. A veszélybe került falu lakossága ilyenkor a templomba menekült, amelyet védhetővé tettek, erős fallal vettek körül. 

Ismét szóba kerültek a templomfal oldalán lévő emlékmű kapcsán az 1848-49-es nemzetiségi villongások, amelyek különösen ezen a vidéken szörnyű vérengzésekbe torkolltak. Az áldozatokra emlékeztünk, és megkoszorúztuk az emlékhelyet.

Ezután mentünk a híres középiskolába, a Bethlen Gábor Kollégiumba, melynek falai között tanult és tanított szolgadiákként iskolánk névadója, Kőrösi Csoma Sándor. Itt érlelődött meg benne a gondolat, hogy felkutatja a magyarok őseit Keleten. Az iskola igazgatónője és diákjai már vártak bennünket. Érdekes program bontakozott ki: előbb az ő diákjaik tartottak idegenvezetést, majd a mi idegenvezőink is meséltek sok minden érdekességet a kollégiumról, alapítójáról Bethlen Gábor fejedelemről, a híres tanárokról és diákokról. A "diákpárbajt" követően lazább keretek között folyt az ismerkedés. Előkerültek kézzel készített ajándékaink, és egy kis édesség is - amellyel kínáltuk vendéglátóinkat. Megtudtuk, hogy 10-es skálán osztályozzák az ottani diákokat. Találkoztunk olyan diákkal, aki azon a héten "kantin" ügyeletes volt, vagyis az iskolai menzán teljesített szolgálatot. Olyankor a tanórákon nem vesznek részt, hanem az közérdekű munkát látnak el. Az is kiderült, hogy a diákoknak tanév végén komoly vizsgákat kell tenniük, s vannak mközöttük pedagógia szakosok, akik felsőbb évesként tanítási gyakorlatokon vannak iskolákban. Megtudtuk, hogy nem csak a környező falvakból, hanem Erdély magyar lakta területeiről mindenünnen érkeznek ide. A legérdekesebb a diákönkormányzat működése volt - ami sokkal önállóbb és sokkal komolyabb közéleti részvételt jelent, mint nálunk.

Ezt követően közösen bejártuk a kollégiumot és a hatalmas udvart is, ahol egy rövid focimeccsel zártuk a közös programot.

Szeretettel búcsúztunk el, átadtuk az iskolának hozott könyveket és tanszer ajándékainkat (térképek, város leporellók, tankártyák), egy gyors ismerősnek jelölés még a facebookon, s mentünk is tovább. A Kőközi-szoroson keresztül közelítettünk Torockó felé, de előtte még megálltunk Torockószentgyörgyön. Itt derült ki a nap bónusz programja, a túra torockószentgyörgyi várhoz. A laza sétát egy nagyon erős, meredek emelkedő zárta, de megérte a csodás panorámáért. Elénk tárult a Torockói hegység, és a Székely-kő. A tiszta, napsütéses idő tovább fokozta a csodás élményt. Elfáradva, de a látvánnyal teli szívvel indultunk ismét tovább.

Torockón a Duna-ház mellett kezdtük az ismerkedést a településsel. A jól ismert csapatalakítás, majd a térkép, az útikalauz és a kérdőív birtokában, 5 perces késleltetéssel indultunk útnak Torockó legkisebb, legkeskenyebb utcácskáján, hogy felfedezzük a legrégibb műemlék házakat (melyeket számozással jelölnek), és több kisebb vajort is megnézzünk.  

A bő félórás séta után együtt tártünk be a torockói Néprajzi Múzeumba. 

Kora délután indultunk tovább, hogy a nap utolsó kuriózumát is időben meg tudjuk látogatni. Menet közben többször szóltak idegenvezőink a buszon. Tőlük tudtuk meg, hogy a remetei kolostor területén van egy gyógyforrás, ami miatt sokan zarándokolnak ide. Mi is ittunk a vizéből, hogy egészségesek és szépek maradjunk. 

Ez a kolostor azért is különleges, mert a románság egyik legkorábbi megjelenését jelzi a területen. Amire mi leginkább kiváncsiak voltunk, az az ótemplom, ami vélhetően már 1377-ben állt, legalábbis az egyik falfestményén szerepel ez az évszám. Nagyon érdekes volt a piciny, szűk szakrális hely, a falakon lévő freskók, melyekről megtudtuk, hogy a restaurátoroknak 9 rétegben sikerült festményeket feltárniuk. Mivel a templomhoz tartozó kolostor lakói részt vettek a Horea és Closca felkelésben - ismét szóba kerültek az erdélyi etnikai villongások, s ebben a románság szerepe. Ma iskola is működik a kolostor területén - móc kisgyerekek nevelése folyik az iskolában.

A hazafelé vezető úton még gyönyörködtünk a patak mellett vezető szép tájban, de gondoltatinkban már az utolsó sete izgalmai voltak. A búcsúzás, az utolsó közös játékok, az eddig tanultak átismétlése és a csapatok közötti felfedező bejárások eredményhirdetése. Késő volt, mire ágyba kerültünk.

A NAP FOTÓI ITT TEKINTHETŐK MEG!

A vetélkedő plickers feladatai, résztvevői és megoldásai:

 

VETÉLKEDŐ TOVÁBBI FELADATAI MEGTEKINTHETŐK ITT!

 

HARMADIK NAP: Az erdélyi szászok nyomában

Tartalmas, jókedvű nap van mögöttünk. 

Korán keltünk, és fél kilenckor már a buszon ültünk. Gondolkodtunk út közben, hogy túrázzunk-e, vagy inkább délutánra halasszuk és Algyógyon kezdjük a programunkat, mivel elég sűrű volt a felhőzet. Egyszóval lógott az eső lába. Rövid tanácskozás a másik csoport vezetőjével, Gábor bácsival radar felvétel elemzés - és megszületett a döntés. Induljunk el! Jól döntöttünk, mert az eső mindvégig elkerült bennünket, s az idő túrázásra kiválóan alkalmas volt. A cél pedig: a Szászsebes határában lévő természeti ritkaság: a Vörös-árok, ez a suvadással keletkezett, talajerózió formálta gyönyörű képződmény.

Közben egyre-másra hajtottak el mellettünk katonai járművek. Mint kiderült, ennek a természeti képződménynek egy része katonai gyakorlóhely is - éppen lövészgyakorlat zajlott - de mire odaértünk vége lett, és jelezték nekünk, hogy nyugodtan túrázhatunk tovább.

A felhők körbe vettek, de megúsztuk eső nélkül. Kellemes séta volt, kis kapaszkodóval és annál csodásabb látvánnyal. Néhányan arra is vállalkoztak, hogy felkapaszkodjanak a 80-100 méter magas szakadék egyik gerincére. 

A túra után Szászsebesen ismerkedtünk Erdély népcsoportjaival - itt természetesen a szászokkal. Megnéztük az evangélikus templomot, meghallgattuk "helyi idegenvezetőinket" a szászok történetéről és Szászsebes érdekességeiről. Szóba került a fontos kereskedelmi útvonal amely Szászsebest és a közelben lévő többi szász települést is gazdaggá tette. Szóba kerültek az erdélyi evangélikus templomokban oly jellemző perzsaszőnyegek - a távoli keletről biztonságban megérkezett szász kereskedők hála adományai, amelyből itt is látunk néhányat. A templomgondnok megmutatta nekünk a szárnyasoltárt, kinyitotta, hogy teljes pompájában lássuk, és elmesélte, hogy az egyes vallási ünnepek alkalmával hogyan van nyitva illetve zárva az oltár, hogyan "meséli" el a híveknek a bibliai jeleneteket. Szóba került az evangélikus vallás, s az is, miért terjedt el nagyon gyorsan Erdélyben, s miért épp a szász lakosság körében. Kellemesen elfáradva ültünk föl ismét a buszra, hogy a délutánt Algyógyfürdőn töltsük.

Itt a római fürdő maradványai között barangoltunk, majd egy kis szabadprogram következett. Végül a termál vízeséshez sétáltunk el. 

A NAP FOTÓI ITT ÉRHETŐK EL!

MÁSODIK NAP: hasznos munka Alvincen, templomok a szórványban, etnikai változások, Magyarigen, Gyulafehérvár.

Reggelit követően az ügyeletesek elkészítették Éva néni irányítása mellett az ebédszendvicseket mindenkinek. Kellett az energia, mert ezen a délelőttön azt vállaltuk, hogy segítünk annak a református közösségnek, amely fogadott bennünet. A feladatunk az alvinci Árpád-kori templom környezetének rendbetétele volt. Cérnakesztyűkkel és néhány kerti eszközzel, valamint talicskával felszerelkezve indultunk el a szállásunk szomszédságában lévő műemlékhez. Jó időben, jókedvűen folyt a munka. Örömmel töltött el mindenkit, hogy segíthetett, hogy saját kezemunkája nyomán szépült meg a templomkert. 

A munkát követően elfogyasztottuk az ebédre készített szendvicseket, majd beszélgettünk a szórvány létről. Ezen a településen is megtapasztaltuk, hogy bár a szállásadónk segítői magyar ajkúak, a településen viszont már nem hallani magyar szót. Sem a boltban, sem az utcán, sem a mellettünk lévő óvodában. Beszélgettünk arról, miért fontos, hogy ide eljöjjünk. Miért fontos a legfontosabb a szórványban élő magyarság támogatása. A segítő nénik is elmondták, hogy gyermekeik már vegyes házasságot kötöttek (a házaspár egyik tagja magyar, másik tagja román), az unokák már csak tőlük hallanak magyar szót, itt a faluban nem tudnak magyar óvodába és iskolába járni. Vallásukban sem követik a magyar hagyományokat, tehát kezdik elveszíteni magyarságukat, magyar gyökereiket. 

Ezt követően buszra szálltunk, és Magyarigenbe mentünk, ahol a település  történetével ismerkedtünk. Itt hallottunk arról is,  mikor és minek köszönhetően csökkent le hirtelen a magyar lakosság aránya, s vált kisebbséggé a területen. Megnéztük a hatalmas templomot, majd a templomkertben tisztelegtünk Bod Péter szellemi nagysága és emléke előtt. Innen Gyulafehérvárra vezetett az utunk. Közben újabb idegenvezőink kalauzoltak bennünket, s mutatták be a környék jelentős Árpád-kori műemlék templomait.

A gyulafehérvári vár alsó részén álltunk meg, az alsó Károly-kapunál. Itt újra csapatok alakultak, akik egy vártérképpel, egy részletes útvonalbemutató szöveggel és egy feladatlappal indultak útnak a vár felfedezésére. Igazi kaland volt, sok-sok érdekességgel és hangulatos részletekkel. A feladat elvégzésére adott 1 óra elteltével a az alagútszerű Püspökök-kapuja vár felé eső belső része előtt volt a találkozó. Nem véletlenül. Innen teljes pompájában elénk tárul Gyulafehérvár két legfontosabb műemléke, a Szent Mihály székesegyház és az érseki (püspöki) palota. 

Vacsorára érkeztünk a szállásunkra, ahol vetélkedővel zártuk a napot.

A NAP KÉPEI ITT TEKINTHETŐK MEG!